Verseket nem csak akkor "tanulunk" az oviban, ha anyák napi, vagy évzáró műsorra készülünk. Az óvodai nevelés mindennapi feladatához tartozik, hogy megszerettessük a gyerekekkel a gyermekirodalmi alkotásokat: mondókákat, verseket, meséket. Sokféle módon lehet ezt megtenni: nagyon kedvelik például a gyerekek, ha a versikéket egy bizonyos - a vershez illő - báb segítségével mondogatjuk; télen lehet ez egy jegesmaci, hóember, vagy éppen pingvin figura. A téli verseket sokszor hallják a gyerekek rajzolás, festés, alkotás közben, vagy éppen amikor kinézünk az ablakon a hóesést csodálva. Így összekapcsolódva a többi nevelési területtel még hatásosabbá válnak a költemények, hiszen nemcsak hallják a versben a tél jellemzőit, hanem saját maguk érzékelik és alkotásaikban meg is jelenítik azokat. A versek segítségével szinte észrevétlenül jutnak fontos ismeretek birtokába: megtudják, mi történik télen a földben megbúvó magocskákkal, a megkopaszodott fákkal, és hogyan segíthetnek az éhes kismadarakon. Biztosan rákérdeznek majd, mi is az a zúzmara, a dér, miből lesz a jégvirág, így további hasznos beszélgetés alakulhat ki a versben hallottakkal kapcsolatban. Ha sokszor jutnak ilyen típusú élményhez fejlődni fog kifejezőkészségük, mondatalkotásuk, ritmusérzékük is, és remélhetőleg iskolás korukban is szívesen olvasgatnak majd verseskönyveket - immár egyedül.

 

Várnai Zseni: Hull a hó

Sarkady Sándor: Hóember

  

Szikrázik a hótenger,

elkészült a hóember!

Hótenger, hótenger-

répaorrú hóember!

 

Seprűnyél a kezében,

vaskalap a fejébe!

Hótenger, hótenger-

répaorrú hóember!  

 

Vereb Mara: Reggeli a madarakkal

 

Hideg, téli reggelen asztalon a reggeli,

valaki az ablakom jégvirágát csipkedi.

 

Hát ez vajon ki lehet? Reggelimet otthagyom.

Egy kis cinke kopogott, sírt, mert éhes volt nagyon.

 

Ímmel-ámmal ettem csak, unottan csipegettem,

maradt zsemle, szalámi, az ablakba kitettem.

 

A kis cinke boldogan és mohón falatozott,

sőt a finom lakomán mind több madár osztozott!

 

Ez a csicsergő sereg étvágyamat meghozta, anyukám a reggelit másodszor is behozta.   

 

    Zelk Zoltán: Téli fák

 

Nem fáztok, ti téli fák,

mikor meztelen az ág?

Eldobtátok a nyári zöld

s az őszi aranyruhát.

 

Ejnye, ejnye, téli fák,

ez aztán a furcsaság:

hideg télben levetkőztök,

nyáron viseltek ruhát!   

 

 

 Csoóri Sándor: Hókutya

 

Csináljatok 

hóembert,

 

én csinálok

hókutyát,

hószőrű komondort,

amilyen még sosem volt.

 

Így gondolom,

úgy gondolom,

kész is már a komondorom,

szájában jégcsap,

csont helyett azt kap! 

             

 

                                                           Mészely József: Téli hangok

 

                                                           Kéményen szél

fütyörész,

Pihe táncol,

keringőzik.

 

Mint cintányér,

ablak zörren. 

Párkányára

rigó röppen.

 

Azt füttyögi: 

"Éhes vagyok,

segítsetek,

kis pajtások!"

                                                                

Jánky Béla: Hóhullásban

 

Nő a kucsma,

bővül a bunda,

tágul az udvar,

nyúlik a csúszka.

 

Hóhullásban

hangos az utca,

szöktet a jókedv,

ugra a bugra.

 

Kucsma, bunda

azé a csúszka,

leckéjét ki már

tízesre tudja.    

 

   Szauer Ágoston: Téli est

 

Este ha jársz,

szél hadonász,

pislog a ház,

hó van. Hó.

 

Baktat a Tél,

két lova vén,

válla hegyén 

holdsarló.

 

Szepesi Attila: Széllel szálló esztendő - január

 

Havon sikló január,

arcot pirosító,

száncsengővel csilingelő,

cinkét szomorító,

világító jégcsapokkal

fagyot élesítő.

    

 

 

 

 

Tordon Ákos: Hószakadás

 

Szakad a hó javából-

fehér pelyhes dunnából.

Szakadt dunna pihe-puha pelyhe

ha hozzánk hull, akkor hull jó helyre.

De a szomszéd, hogy ne irigykedjen,

udvarára kétszer annyi essen!

S ha neki jut, más se szomorkodjon:

az áldásból hét falunak jusson!

Jut is, marad is, amíg el nem olvad.

Hány tonna hullt? Megszámolom holnap.     

 

 

 

 

Molnos Lajos: Jégvirágos

 

Bolyhos bundás január

térdig érő hóban jár.

Víz fenekén a halak

összebújva alszanak.

Puha ujjú szelekről,

rügyfakasztó esőkről

álmodnak a fák.

De éjszaka (az ablakban)

nem nyílik csak 

hideg jégvirág.

    

 

Veress Miklós: Jég

 

Jég! Jég! Jég!

Palota az ég!

 

Hókirálynak 

jégvárában

állok talpig zúzmarában.

 

Ha volna még,

könnyem hullna.

Az is csak jég-

eső volna.